Karsai Mihály honlapja

Szállás és félpanziós ellátás: TOROCKÓ Kulturális,
Természet- és Egészségvédő EGYESÜLET (Kovács Zoltán)
http://www.torockoegyesulet.hu segítségével sikerült szállást foglalnunk a

Sziklakert panzióban és a környező családi házakban.

Kategória: Vendégház **         
Szabó Mária,   katimari@citromail.hu,   skype: szabomarikakati

Cím: 517610 Torockó, Felső u. 245.                  Nyitva: I.1. – XII.31.
Telefon: (+40) 258/768-201, (+40) 258/768-055
Mobil: (+36) 30/257-5433, (+40) 729/583-681

TÚRATERV és szervezés

Teljesített program:

2012. május 25. péntek: indulás Békéscsabáról a Sportcsarnok parkolóból 6,00-kor, utazás: Nagyszalonta – Nagyvárad – Királyhágó – Torockó útvonalon, 280 km.

Torockó

Egy hely, ahol reggelente kétszer kel fel a Nap. 24 kilométerre található Nagtenyedtől (Aiud), és 7 kilométerre Buru településtől. Torockó fölé a Székelykő (1171 m) emelkedik. Nevét a XIII században kapta, amikor a falu vezetői a székelyeket hívták segítségül a tatárok ellen. Jutalmul meg is kapták a sziklán álló várat. A sziklával szemben van Szentgyörgy vára (Cetatea Colteşti) amelyet 1296 táján Thoroczkay Venczel alvajda építtetett. 1470-ben a várat elvette Mátyás király, 1514-ben kifosztották Dózsa György emberei, 1713-ban pedig lerombolták az osztrákok. Torockó lakosságának ősei osztrák (Eisenwürzel), magyar és német földről érkeztek a környék bányáiba dolgozni. Akkortájt itt vasat, aranyat, ezüstöt és rezet bányáztak. Jöttek és hozták a népszokásaikat is. Az 1870-es évek tűzvészének nyomán épültek ezek a bányászvidékekre jellemző, azóta is rendben tartott fehér házak. 1952-ben nyitották meg a néprajz múzeumot, ahol kiállították a festett bútoraikat, népviseleteiket, keresztszemes kézimunkáikat. Látványosságnak számít a jelmezes télbúcsúztató farsang. Példás hagyomány megőrzésükre az UNESCO is felfigyelt, és bejelentette: Torockó a Világörökség része!

Csúcs melletti geoláda GPS koordinátás leírása: http://geocaching.hu/caches.geo?id=835

Nehéz túra: Székely kő (1139 m) megmászása

A szálláshely elfoglalását követően nekivágunk a Székelykő (1128 méter) meghódításának. A Székelykő nem más, mint egy hatalmas mészkőtömb, mely hirtelen és meredeken emelkedik ki a Torockói-medencéből, így a XX. sz. végére a siklóernyősök egyik paradicsoma lett.

A Székelykő jellegzetes formája miatt Torockón kétszer kel fel a Nap, ahogy ezt Jókai az “Egy az isten” című regényében megírta. Először, – ahogy szokott – kakasszóra bújik elő pirkadatkor, aztán hirtelen eltűnik az 1130 m magas Székelykő mögé. Ott igyekszik tovább a hegy rejtekében, hogy pár perc múlva már teljes pompájában ragyogjon, elhagyván a hatalmas érckövet.
A túra szintkülönbsége durván 600 m, a csúcs elérése kb. 3 órát vesz, majd a vacsora előtt jutunk vissza a faluba.

A túra szintkülönbsége durván 600 m, a csúcsot egy lendületből a kék kereszt jelzésen 1,5 óra alatt értük, félórás pihenő után visszafelé  a Várszikla megkerülésével a piros sáv jelzésen 1,0 óra alatt értünk vissza Torockóra.

Könnyű túra: Séta Torockón, a Néprajzi Múzeum – amelyben láthatók a vasművesség tárgyai, a festett bútorok és a Torockó-i népviselet láthatók – az unitárius templom és a 1723-ban épített vízimalom felkeresése.

2012. május 26. szombat: Bélavár és a növény rezervátum felkeresése:

Autóbusszal Torockórol az Aranyos völgyében Alsó-Podsága falun keresztül a Podsága-patak mentén egy keskeny aszfaltúton jutunk el Felső-Podsága faluig a túrák kezdőpontjához.

Nehéz túra: Bélavár teljes körút:

Távolság: 16,7 km –  Szintkülönbség: 880 m – Menetidő: 7-8 óra
Földrajzi helyzete: N 46⁰28’ – 46⁰30’ és E 23⁰21’ – 23⁰23’

http://vandortabor2011.blogspot.com/2011/05/xx-eke-vandortabor-16-tura.html

Lörinczi István, túravezető leírásával szemben fordított irányban teljesítettük a túrát.

Amint a fenti adatokból látszik, nehéz túrának számít, nem is a távolság, hanem a szintkülönbség hirtelen változása miatt. Felfelé is lefelé is meredek szakaszokkal találkozunk.

A DN 75-ös úton, az Aranyos völgyéből eltérünk Alsó-Podsága felé, a jelenleg  már felszámolt  keskeny nyomtávú vasúti híd alatt. Itt a települést elhagyva a Podsága-patak völgyét követjük és kb. 7,5 km után érünk el egy ortodox kolostorhoz. Kőkerítését román történelmi személyiségek mozaik képei díszítik. Érdemes itt megállni, mivel 1981-ben  máramarosi mesterek által épített  szép csavartoszlopos faragott tornácon keresztül lehet bejutni a jellegzetes fatemplomba.

Hogy miért éppen itt épült a kolostor, annak két oka is lehet. Itt kezdődik a Podságai-szoros és gyönyörű a környék, háttérként szolgálnak a meredek sziklafalak. Egy másik ok, a kolostortól kb. 300 métere egy hirtelen kanyar után, a patak medrének partján két,  nem mindennapi forrás található, majdnem egymással szemben. Az egyik baloldalt, túl a patakon közvetlen a Bujor-hegy sziklafala tövébe található. Ide egy keskeny beton  híd vezet, amit nemrég építettek, a régi roggyant palló mellé. A forrás jellegzetessége, hogy elég szabálytalan időközönként a forrás vize teljesen elapad, de akár 1-2 óra elteltével újra megjelenik. Érdekes jelenség. A forrás Szűz Mária nevét viseli (Maica Domnului), olajmécsessel és egy Mária képpel díszítve. A sziklafalba kb. egy méter magas kereszt van vésve. A másik forrás vele szembe, bővizű és közvetlen az út mellett van, a patak partján. Ez a „Feredeu” egy beton medence formájú. A szerzetesek és  a környék lakói úgy tarják hogy mind a két forrás csodákkal bír, vize még télen sem fagy be. Egy szerzetestől azt hallottam, hogy a Feredeu vize nem csak a testet, hanem a lelket is tisztítja. Tovább menve az úton, jobboldalt egy használaton kívüli kőbánya van, itt bányászat közben valamikor szép kalcit kristályokat lehetett találni. Feljebb menve, nemsokára Felsö-Podságára érünk, ott ahol a jobbról jövő Bélavár-patak összefolyik a Podsága patakkal, mi is jobbra térünk, a nemrég felújított elég keskeny hengerelt úton. Innét már megjelenik a piros kereszt jelzés. Akik nagyobb autóval érkeznek, az elágazástól, előre 50 méterre levő üzlet előtti beugró területén hagyhatják és persze itt, visszatéréskor szomjunkat egy pohár sörrel, vagy hűsítővel olthatják. De akár élelmet, vagy édességet is vásárolhatunk a körülményekhez képest jól ellátott üzletben. A 2009 őszén felújított úton kiskocsival és mikrobusszal aránylag  simán tovább lehet menni, kivéve egy rövid szakaszon, így időt és kb. 150 m szintet nyerve. Miután elhagyjuk az itt levő házakat, a terep kissé kinyílik és szemünk előtt láthatóvá válnak a Bélavár gyönyörű sziklatornyai. Miután jobbra elmarad az impozáns Bálmos sziklája, utunk tovább visz felfelé és ott ahol az út balra kanyarodik, újabb házcsoporttal találkozunk. Miután elhagyjuk az utolsó házat is, az út kiszélesedik, akár egy parkoló balra, egy épülő fakunyhó is van, Az út ezen szakasza nagyon rossz, a 2010 nyarán a nagy esőzések okozta vízmosások miatt. Ha eddig még autóval jöttünk, akkor azt itt kell hagyjuk. Ez a he ly ahol elértük a piros ponttal jelzett Bélavári-körtúrát, s egyben a túraút legalacsonyabb pontja a 740 méter t.sz.f. magasságban, un. Răstoaca telep.

Autóbuszunk parkolóhelyéről a leírással ellentétes irányban jártuk be a túrát.

Balra visz a felmenő ág, erre megy a piros kereszt is, együtt a piros pont jelzéssel. Jobbra a sziklák irányából jön a szintén piros ponttal jelzett, a lejövő ág. Mind a két irányból végig járható az út, mi balra  megyünk, követve a szekérutat, amely meredeken visz felfelé és egy éles kanyar után balra fordul. Még megyünk néhány métert, majd jobbra letérünk az útról, egy még meredekebb legelőn kapaszkodunk felfelé.

Miután egy öreg vadcseresznye fához érünk, amelyen jól látható a piros kereszt és a piros pont jelzés, utunk kissé jobbra bevisz az erdőbe, ami tovább kevésbé emelkedik ezen a részen. Elindulásunktól, s piros ponttól,  kb. egy órára, egy kis tisztásra (1) érünk, majd ismét egy erdős rész következik. Nemsokára egy vízválasztó gerincre érünk, ahonnét kissé jobbra egy nagyon meredek, cserjékkel benőtt sziklás terepen haladunk, majd újra erdős rész következik. Azon áthaladva, egy nagyobb legelőre érünk (2), ahol néhány faházat találunk és egy kis forrást is, de a vízvétel elég problémás. Itt a terep kissé mocsaras a forrás vize miatt. A legelő felső felén jobbra fordulunk, ahol nem messze egy kakastarély formájú szikla közelébe haladunk el, majd ezután felérünk az  un. Şesul Craiului fennsíkra. Itt jobbra ki lehet menni a Bélavára első nagyobb szikla-kilátójára. Gyönyörű, sziklás meredek szurdok-völgyek tárulnak a szemünk elé. Itt, 1300 métert meghaladó magasságban vagyunk. De előbb vegyük szemügyre a fennsíkot, ahol kissé balra fordulva, jó időben, a távolban a Kisbányahavas menedékháza körüli épületeket látjuk, mögöttük az 1676 méteres Buszkáttal és ettől még balra, tiszta időben az 1826 méter magas Öreghavas is látható, a rajta lévő fehér gömb formájú radar állomás épületével. Előttünk, kissé távolabb, megpillanthatjuk egy sziklára festett, a kék kereszt turista jelzést, mellette vasoszlopon egy nyíllal, amely a Kisbányahavasról jövő utat mutatja a Ronki-szoros irányában. Mi ettől jobb felé megyünk, füves terepen és egy kidőlt kerítés mögött, egy fára szegezett megrongált tábla jelzi, hogy a Bélavár rezervátum területére értünk. Itt, egy nagyobb pihenőt lehet tartani, egy nem messze levő magányos sziklára is kilehet menni, ahonnét csodálatos a kilátás a sziklatornyok és a nagy mély, szurdok völgyek felé. Itt túránk egyik legmagasabb pontján vagyunk, 1370 méteren.

Utunk tovább inkább csak lefelé visz, de előbb jobbra elmarad a Bleánc-kő (Colţul Blenţului), 1368 méteres sziklatornya, amelytől minket egy füves völgy és meredek kapaszkodó választ el. A csúcsot ezen az oldalon egy meredek erdős  rész borítja, de mi ezt jobbra elhagyva, ritkás erdős részen haladunk.  Helyenként utunk kivisz a szikla peremére, ahol ijesztő mélységek tátonganak. A távolban, Podsága irányában, jól látható, a Bélavár-patak völgyében kígyózó út, amelyen feljöttünk. Tovább haladva, egy erdős részen kissé balra térünk, így megkerüljük a Bélavár egyik legnagyobb sziklatömbjét. Utunkon, a piros pont mellett, itt a kék háromszög jelzés is kísér, ami késöbb levisz a Pociovalistei szorosba. Egy nagyon meredek erdős részén ereszkedünk, legalább 200 méter szintkülönbségen, majd ösvényünk a szintet tartva, csak kis ereszkedővel  egy ívet ír le jobbra, ez egy nyílt terepre visz. Balra, a távolban előtűnik a Pociovalistei-szoros ÉNy-i sziklafala. Utunk tovább enyhén jobbra, az erdőszélén halad, majd a piros pont hirtelen jobbra irányít, mint hogy a kék háromszög egyenlőre tovább megy, majd nemsokára balra, levisz a Pociovalistei szoros irányába. Mi követhetjük a piros pontot, ami levisz a sziklatornyok tövébe és így jutunk le egy erecske mellett haladva, arra a szekérútra,  ahol az autóinkat hagytuk és  kezdődött a túránk. Egy másik változat szerint, előre menve a régi piros háromszög jelzésen, ami a Muncselu gerincen, a Vultureasa irányába vezet, ez kissé emelkedik, ott ahol jobbra megjelenik egy fiatal nyírfás rész, jobbra fordulva, a fák közt, enyhén ereszkedünk, ami később meredekebbé válik. Néhány száz méter megtétele után egy nagy legelőre érünk, ahol több faházat látunk, amelyeket csak nyáron használnak az állat tartok. Jobbra tőlünk újra előtűnnek a Bélavár csodálatos sziklatornyai, de most egy újabb nézőpontból. Ez a magyarázata annak, hogy ezt a kissé hosszabb nem jelzett utat választja, sok turista. Az első  külön látvány jobbra, a „Hornul Boului” beomlott barlang órási torkolata, de majdnem „kéznyújtásnyira”  vannak a Bélavár többi sziklatornyai is. Mi a kaszálón jobbra tartva keményen ereszkedünk a lejtős terepen, majd mielőtt a legelőt egy bokros-erdős sáv lezárná, a jobbra lévő erdősrészen megkeressük azt a kissé benőtt csapást, amelyet a pásztorok használtak. Ez kivisz a sziklák tövében ereszkedő jelzett  ösvényre, itt élesen balra fordulunk és onnét az autóinkhoz. Ha nem találjuk meg ezt a csapást, nincs semmi baj, mert van több is, de azok kissé lejjebb jönnek ki az útra. Itt záródik a teljes körtúra.

Nem ajánlott nagyon balra ereszkedni a kaszálón, mert elég vizenyős a talaj főleg esős időszakokban. Ha itt kiérünk az erdőből, néhány házat és egy kis fűrész telephez érünk, ahol balra tértünk feljövetelünknél és egyesek az autóikat hagyták itt. Azoknak lehet előnyös ez a lejövetel, akik gyalog jöttek fel Podságáról. Innét kb. egy háromnegyed óra út,  a Felsöpodsága-i üzletig, ahol például mások az autóikat hagyták. Itt,  igény szerint, csillapíthatják szomjukat is.

A túra útvonaláról és a megközelítéséről GPS-el felvett útvonal (track) és a szintvonal segíti az érdeklődőket, amit mellékelten csatolok.

Könnyű túra: Szkarica-Belioara rezervátum (Bélavár oldalában)

A rezervátumhoz Posoaga településen át visz az út. A DN75-ös úttól kb.16 kilóméterre van ez az 1371 m t.sz.f.

magasságban található csodaszép hely. A 140 hektárnyi területet apró gyors vizű, vízesésekkel átszőtt patakocskák szelik át, határain pedig magas bércek és mély szakadékok és magas sziklafalak sorakoznak. Itt ezen a tájon talált otthonra az a sok ritka növény, amelynek köszönhetően e területet 1935-ben botanikai rezervátummá nyilvánították.

2012. május 27. vasárnap: a Remetei-szurdok felkeresése az esős időjárás miatt elmaradt.

Helyette a Tordai sóbányát és a Tordai hasadékot kerestük fel. Részletes ismertető a 2006-os túraleírásban megtalálható.

2012. május 28. hétfő, utazás haza:

Paulik Mihály és csapata útközben még Torockó felé felkereste a Detunátát és a Veres-patakot, haza úton pedig a Csiga dombot.

Detunáta: Elérhetőség: A Câmpani-t Gyulafehérvárral összekötő útról Bucium falunál kell letérni. A piros-sáv jelzés Bucium Sasa központjából indul. A jelzést követve egy óra alatt érünk el a látványosabb, Kopasz Detunátához. Ennek a nyugati oldalán egy 75 m mély szakadék tátong. A másik a Flocoasa 1256 m magas és erdőve l borított. A két csúcs egy 5 hektárnyi területen fekszik. A bazalt-oszlopok magassá ga eléri a 75 métert. Európában még csak egyetlen helyen az írországi Giant’s Causeway szikláinál láthatunk ehhez hasonló képződményt.

Veserespatak

A 2000 éves Verespatak a legrégebben bejegyzett bányásztelepülés. A rómaiak idején Alburnus Maior név által ismerték. A régészeti ásatások felfedeztek két templomot és más szenthelyet is, amelyek a római kori dák településen működtek, valamint egy hajdani kővárat amely az Alburnus Maiorra telepített bányászok védelmét szolgálta. A bánya járataiban 25 római kori viasszal bevont írásos lapot találtak, melyek 131-167-ből származnak. A rómaiak idején hivatalos aktának számító lapok fadeszkára íródtak és megőrzésük érdekében viasszal voltak bevonva. A legtöbb lap jelenleg a Budapesti Történelmi múzeumban látható.

Verespatakon bányászati múzeum működik. Bemutatja, miként dolgoztak az elődök az arany kibányászásán. A múzeumlátogatás közben 157 lépcsőfokon 33° fokos dőlésszögben leereszkedve, egy rövid szakasz után jutunk el a római járatokig. Nemrégiben a régészek feltárták Románia egyetlen római kori mauzóleumát is. Jelenleg a világ szeme Verespatak sorsát figyeli. Egy kanadai cég nyíltszini bányászattal több tonna aranyat akar kibányászni a falu alól. A Green Peace és más szervezetek harcba lendültek Verespatak megmentéséért.

Vidra környéke, Csigadomb , Pisoaia vízesés

A Csigadomb (Dealul cu melci) paleontológiai rezervátum, jelentős mennyiségű elkövesedett csigát tartalmazó homokkővel, amely a felső krétakorban alakult ki.

Az egyedi földtani képződmény kora 65-70 millió évre tehető, agyag és mészmárga konglomerátuma, amelyben 35 puhatestű ismerhető fel. Szép számban található benne az Acteonella gigantea nevű kövesedett, nagyméretű, csiga. A védett terület 0.6 hektáron fekszik. A Csigadomb Vidra község területén, Nemesi falu határában, a Kis-Aranyos völgyében, a Slatina patak befolyásától nem messze, a Mihoiesti és Avram Iancu településeket összekötő DJ 762 út közelében található. A Kis-Aranyos bal partján az út mentén látható.

A Pisoaia vízesés körül kialakított tájrezervátum egy, fenyőfákat is tartalmazó, bükkfaerdőben lévő, paleozoikum kori kristályos mészkő küszöbön található.

A 18 méter magasról lezuhanó víz, a hozam függvényében néha 25 méter szélesen is szétterül a függőleges falon. Az évek során lerakodott mészkő képződmények igazi vadregényes tájat alakítottak ki. A vízesés körül 2.5 hektárnyi területet nyilvánítottak védetté.

A Pisoaia vízesés Vidra község területén, Nemesi falu határában, a Kis-Aranyos völgyében, a Slatina patak befolyásától nem messze, a Mihoiesti és Avram Iancu településeket összekötő DJ 762 út közelében található, a Kis-Aranyos jobb partján szemben a Csigaheggyel.

A környéken a mésztartalmú víz mindent bevon mészréteggel s ennek következtében nagy mennyiségben keletkeznek változatos szépségű mészkő-képződmények.

Az Aranyos völgyében a Detunáták, és a Veres-patak felkeresése helyett, az autóbuszos csapattal az esős időjárás miatt visszatértünk a Torda – Gyalu – Királyhágó útvonalra, majd a Körös-révi szorosban a Zichy cseppkőbarlangot kerestük jártuk be.

Kiránduláson résztvevők névsora: