– 2017. július 24-én hétfőn 7,oo-órakor személy-gépkocsikkal Békéscsabáról – Déva –Nagyszeben érintésével 521 km-es úton 6,oo óra menetidő és 4 óra pihenővel 17,oo óra körül érkezünk a Rétyi-tó környékére, így kedden kora reggel regisztrálni tudunk az általunk kiválasztott túrákra és időpontokra:
– Tervezett programok még változhatnak:
Ssz. Útvonal Hossz Szintkülönbség Idő
5. Szilon havas 20 km +800m -800m 9 – 10 óra
12. Csukás hegység magashegyi túra 21 km +850m-1200m 7,5 – 8,5 óra
29. Erdővidéki túra a Vargyas-szorosba 10 km +200m -200m 11 óra
– Szombati táborzárást és bulit is megvárjuk, így vasárnap reggel indulunk vissza Torockóra, 310 km 4,15-óra menetidő és 2 óra pihenő után déli órákban érkezünk, majd délután a Székelykő megmászása után egy magyaros vacsorával és szállással várnak minket.
– Torockóról 2017. július 31-én hétfőn 290 km 5,15-óra menetidő után délután érkezünk Békéscsabára.
2. Felkészülés az EKE táborra, edző
gyalogtúrák:
– 2017. május 20. szombat: Béli hegység, Menyháza (300m) – Vf. Izoi (1098m) oda – vissza 18 km, +800m –800m, 8-9 óra, saját szervezés
– 2017. május 27. szombat: Bihar-hegység, Vércsorog-vízesés és Rozsda-szakadék, Százlábú Egyesület túrája, vezető: Lovas József;
– 2017. június 3. szombat: Bihar hegység, Vertop hágó (1100m) – Nagy-Bihar csúcs (1846m), oda – vissza 20,6 km +850m –850m, 11 óra, saját szervezés.
– 2017. június 19: Százlábú szervezés, Bocsásza (Nyílttúra)
– 2017. június 24: Bihargós szervezés: Ördögmalom-vízesés autóbuszos túra
– 2017. július 7-9: Biharfüred sátor ellenőrző túra, Ördögmalom-vízesés, Nagy Phaeton- vízesés és a Kereszthegy sziklás gerince, saját szervezés.
3. Sipos József élmény beszámolója az
Észak-Amerika legmagasabb vulkánján,
az 5636 m-es Pico de Orizaba megmászásáról, 2017. március 4. – 13.
“Évek óta utazom az Eupolisz csapatával kisebb-nagyobb túrákon. Néhány éve elvittek egy Ararát túrára, ami még azóta is a kedvenc utam az irodával, de az Orizaba túra
e mellé, vagy legalábbis szorosan ez után került. Miért? Ami az út programjában szerepelt, az maradéktalanul teljesült, sőt bika rodeóval, vallási eredetű karnevállal és egyéb meglepetésekkel egészült ki.
Túravezetőink jóvoltából sokat megtudtunk a mexikói történelem és kultúra alakulásáról. Bepillanthattunk egy valódi világváros forgatagába. Finomakat ettünk, változatos helyeken laktunk és végig jó volt az idő! Az akklimatizációs túrák elsőre egy kicsit hosszúnak tűntek, de megérte végig járni őket, mert ennek eredményeként valamennyien föl tudtunk mászni az Orizaba csúcsára, ami nem egy könnyű séta.
Havazás, üvöltő szél, hideg és persze az erőinket végsőkig felemésztő meredek gleccser, ami után egy pazar kráter peremén ünnepelhettünk! Levezetés a fővárosban az antropológiai múzeumban, a katedrálisban, állatkertben, posta múzeumban… Az antropológiai múzeum egy egész napos program, ennek ellenére nem szabad kihagyni! Méltó befejezése ennek a túrának.” Józsi, Klári
– Mexikóváros: Érkezés Mexikóvárosba.
Szállásunk elfoglalása
–
– Mexikóváros, Teotihuacan, Anecameca
Teotihuacan lenyűgöző romvárosába kora reggeli helyi buszjárattal jutunk el, hogy a tömeget elkerülve, kényelmesen tudjuk
felfedezni az itt található hatalmas piramisokat, az „Istenek városát”. Megmászhatjuk a világ 3. legnagyobb kőpiramisát, a Pirámide del Sol-t, sétálhatunk a titokzatos teotichuakan (később azték) birodalom legnépesebb településének romjai között, és piknikezhetünk az egykori fényűző paloták mellett. Délután aztán újra buszra szállunk, hogy
néhány órás utazás után megérkezzünk a híres Popocatépetl – Izztacíhuatl vulkánpáros árnyékában épült hangulatos Amecameca
városába. Szállásunk elfoglalása után a főtéren keresünk egy éttermet, hogy belekóstolhassunk a változatos, gazdag mexikói konyha remekeibe, s erőt gyűjthessünk a másnap kezdődő hegymászásokhoz. Szállás: panzió.
– Amecameca, Izztacíhuatl, Puebla:
Ma korán kelünk,túrafelszerelést öltünk, kiváltjuk a mászáshoz szükséges engedélyeket, és buszunkkal tovább indulunk a fenséges vulkánok irányába. Jó félóra alatt érünk fel a 4000 méter magasan lévő Cortes-hágóba, ahonnan gyalog folytatjuk túránkat. A Popocatépetl hófödte, éles csúcsa uralja a tájat, a vulkáni aktivitás miatt a Popo nem látogatható, ezért akklimatizációs célzattal a szelídebb, terebélyesebb, már kialudt Izztacíhuatl-ra mászunk fel addig, amíg a ritka levegő engedi. A túra során időről-időre láthatjuk a felhők közül kibontakozó, esetenként nagyokat pöffentő Popocatépetlt. Miután kellő magasságba jutottunk, megesszük szendvicseinket, hogy aztán visszaereszkedjünk a kiindulóponthoz. Kellemesen elfáradva ülünk be buszunkba, hogy tovább utazzunk a hangulatos gyarmati városba, Pueblába. A város építészeti kialakításában izgalmasan keveredik a 16. századi spanyol koloniális stílus és a modern, 20. századi mexikói
építészet. A belváros a Világörökség védettségét élvezi, a Katedrális rendelkezik Mexikó legmagasabb templomtornyaival, és messze földön híres a pueblói konyha, érdemes megkóstolni az egzotikus, enyhén csípős csokiszószos csirkét.
Szállás: panzió. (Szintkülönbség: kb. 400-800 m fel/le, távolság: kb. 6-8 km, menetidő: 5-6 óra)
– Puebla, Apizaco, La Malinche (4461 m), Puebla:
Ma újabb akklimatizációs túrát tartunk, és a Puebla közelében emelkedő 4461 méter magas La Malinche vulkán megmászására indulunk. Először Apizaco érintésével a La Malintzi nemzeti park bejáratához utazunk. Itt már kevéssel 3000 m fölött járunk, s ahogy elindulunk a fenyvesek övezte keskeny ösvényen a vulkán irányába, egyre inkább érezzük a magasságot
minden lépésünkön. Alig egy óra alatt elhagyjuk az erdőhatárt, innentől előbb füves, majd mind inkább poros, köves, igazi vulkanikus tájon visz az utunk, egyre meredekebb kaptatókkal fűszerezve. Az utolsó szakaszon a sziklás, omladékos terepen néha már a kezünket is használni kell, de technikai nehézséget a La malinche mászása nem támaszt. A csúcsra felérve tiszta időben bámulatos panoráma fogad: a távolban, Keleten már jól kivehetően íncselkedik velünk a Pico de Orizaba közel 5700 m magas, jégsipkával borított csúcsa, míg Nyugatról a füstölgő Popocatépelt és a “fekvő hölgy”, a szélesen elterülő Ixtaccíhuatl keretezi a láthatárt. A meredek terepen jóval gyorsabban ereszkedünk vissza a már ismerős terepen a park bejáratához. Mivel jó eséllyel ránk fog esteledni, fejlámpa mindenképpen legyen a kishátizsákban! A park bejáratánál
buszra szállunk, s visszautazunk Pueblába, ahol a mai túra után különösen jól fog esni egy forró zuhany, a vacsora és a pihenés.
Szállás: panzió. (Szintkülönbség: kb. 1300 m fel/le, távolság: kb. 10-12 km, menetidő: kb. 6-7 óra)
– Puebla, Tlachichuca: A tegnapi hosszú és fárasztó mászás után ma egy lazább napot tartunk.
Kényelmesen kelünk, majd reggeli után elhagyjuk Pueblát és tovább utazunk Tlachichuca kisvárosába, amely a vulkán 7 csúcs észak-amerikai tagja, az 5636 méter magas Pico de Orizaba (Citlaltépetl) lábánál fekszik. Szállásunk elfoglalása után körbenézünk a városkában, szemrevételezzünk a szinte karnyújtásnyira emelkedő jégsapkás csúcsot, a gleccser borította meredek kaptatóival, amely a városka szinte minden szegletéből a szemünkbe ötlik, beszerezzük a mászáshoz szükséges, még
hiányzó felszereléseket, feltöltjük élelmiszer készleteinket. A kiadós vacsora már a másnapi mászáshoz szükséges erőgyűjtést szolgálja.
Szállás: panzió.
Tlachichuca, Piedra Grande menedékház: (4260 m)
Reggel összepakoljuk a két napos mászáshoz szükséges felszerelésünket, víz és élelmiszer készleteinket, majd terepjárókba szállunk és a hegy északi lejtőin, 4260 m magasan álló Piedra Grande menedékházhoz utazunk. Elrendezkedünk a házban, majd egy kisebb akklimatizációs túrára indulunk, célunk, hogy minimum 500-600 méteres emelkedéssel
elérjük a gleccser alsó szakaszát, megismerjük a Labirintust, s gyakoroljuk a technikai felszerelés: a hágóvas és a jégcsákány használatát a meredek, havas-jeges terepen. A menedékházhoz visszatérve korai pihenés következik az éjszakai-korai hajnali indulásra tekintettel.
Szállás: menedékház. (Szintkülönbség: kb. 500-600 m fel/le, távolság: kb. 3-4 km, menetidő: kb. 3-4 óra)
– Piedra Grande
(4260m), Pico de Orizaba (5636 m):
A csúcsmászás napja. A hajnali órákban indulunk fejlámpáink fénye mellett az előző napról már megismert útvonalon az Orizaba csúcsa felé. A Labirintusban levő meredek, lejegesedett szakaszokat próbáljuk lehetőség szerint megkerülni, majd a gleccser lábánál felvesszük a hágóvasat, s a túrabot helyett kezünkbe jégcsákány kerül. A Jamapa gleccseren vezető útvonal az utóbbi időben sokat változott, előfordulhat, hogy a mind gyakoribb, veszélyes gleccserhasadékok miatt
innen már kötélpartiban haladunk tovább. A gleccser nagyon meredeken emelkedik, gyakran 40-50 fokos kemény, látszólag véget nem érni akaró kaptatók várnak ránk, ami a kondíciónkat alaposan próbára teszi. A napkelte színes fényei adnak csak némi enyhülést a több órás kapaszkodás során. A vulkáni kaldera peremére érve aztán megdöbbentő látvány tárul elénk, nem csak körbe-körbe, hanem magába a gyakran kénkigőzölgésekkel teli kráterbe is. Öröm, ünneplés – Észak-Amerika
legmagasabb vulkánján állunk! A csúcsfotók elkészítése és némi pihenés után megkezdjük ereszkedésünk vissza a menedékházhoz, majd onnan némi pihenés, pakolás után terepjárókkal folytatjuk is utunkat Tlachichuca kisvárosába, a sokkal magasabb komforttal kecsegtető szállásunkra.
Szállás: panzió. (Szintkülönbség: kb. 1400 m fel/le, távolság: kb. 10-12 km, menetidő: kb. 8-10 óra)
– Tlachichuca, Mexikóváros:
A mai nap során elhagyjuk a vulkánok vidékét, s visszautazunk Mexikóvárosba. A szállásunk elfoglalása után laza tempóban ismerkedünk meg a hatalmas város nevezetességeivel. Elsősorban az Unesco Világörökség részét képező Centró Historicót tekintjük meg.
Bekukkantunk a megdöbbentően pazar postahivatal épületébe, színes csempés épületeket, koloniális templomokat csodálhatunk meg. Itt található a világ 3. legnagyobb főterén (Plaza del Constitución vagy Zócalo) az elnöki palota és Latin-Amerika legnagyobb katedrálisa. A kora esti órákban felliftezünk a Latin-Amerika torony tetejére, ahonnan rálátunk a hatalmas medencében elterülő város legtávolabbi pontjaira, jó idő esetén a már ismerős Popocatépetl-vulkán is felsejlik a
háttérben. A naplemente után még egy utolsó pillantást vetünk a lassan esti fényekkel teli városra, majd szállásunkon nyugovóra térünk.
Szállás: panzió. 
Mexikóváros további látványosságainak felfedezésével fogjuk tölteni.
Másnap a reptéri transzfer után Budapestre repülünk.
4. Fényképek vetítésével dr. Nemes Gizellával közösen röviden beszámoltunk a 2017. április 13-17. közötti
Borbás Vincze Természetjáró „Rehabilitációs” Szakosztály húsvéti zempléni túrájáról.
5. Megbeszélés végén Szudár Attila javaslatára felvettük a programjaink közé 2017. augusztus 19-24. között egy 4 napos Retyezáti túra megszervezését.
1. nap: Utazás személy-gépkocsikkal Békéscsaba – Battonya – Arad – Temesvár –
Karánsebes – Várhely – Poiana Pelegii útvonalon, 325 km 6 óra, sátorozó hely
2. nap: Poiana Pelegii (1500m) – Déli gerincen Vf. Pápusa (2504m) – Vf. Peleaga
(2509m) – Bucura-tó (2000m) – Poiana Plegii (1500m), 14,5 km +1400m –1400m, 9 óra
3. nap: Poiana Pelegii (1500) – Bucura tó (2000m) – Vf. Retyezát (2482m) – Zanoaga tó (2000m) – Poiana Pelegii (1500m), 14,3 km +1400m -1400m, 9 óra.
4. nap: Utazás haza Karánsebesen, Battonyán keresztül, 325 km 6 óra.
|
Megbeszélés résztvevői:
Sipos József, dr. Nemes
Gizella,
Szabó Ferenc, Szabó Ferencné Anikó,
Novák Mátyás, Novákné Sólyom Ilona,
Dávid Pál, Dávidné Carutasu Gabriella, Schlechta Antal,
Szudár Attila és Karsai Mihály
|
